a pszichiátria a legújabb vallás

megélni nehezebb, mint beszélni róla

2011-10-31T22:32:00.002+01:00

másfél év
és ugyanúgy
kiabál itt bent

másfél élet
sem lenne elég
feldolgozni mindent

másfél utca
és mégsincs út
ami összekötne minket

to move on (is to grow)

2011-10-29T22:44:00.002+02:00

nincs több hely,
nincs több idő,
nincs újabb ág, ami kinő.

nincs több kő,
amit megmozgatnék még;
tenger vesz körül, több, mint elég,

mert túlnőttem és
túlnövök magamon —
ideje továbbállnom.

don't you ever wonder how we survive

2011-10-22T12:17:00.000+02:00

nehéz szülés
a rákészülés
ha félelemmel állok elébe

eltervezem
a tükörben nézegetem
jóval előtte

kilenc hónapig
reggeltől estig
táplálom, simogatom

felőröl belül, majd
új életet kezd
és mégsem kérem számon

mert melegít
és meleg itt
hol hordoztam mindig

pedig néha
térdre parancsolt
napokig

hogy kiénekeljem
magamból
a fájdalmamat

kihűlt csészék
fölött görbítsem
a hátamat

és én akkoris
büszkén viseltem
a boldog terhemet

törölgettem
az örömtől
izzadó lelkemet

pedig olykor ordítva és
félig a sírból keltett
ahogy a napsugár nyitotta a szemem

de mostmár békén hagy
és békét hagy
szürke őszi reggeleken

kávét hoz
és a fázó testem
belé tekerem

miközben óvón
simogatja
a kezem —

mert biztos
szerettél
már

te is így, hogy
akármi történik
sosem fáj (és ennél jobb sehol sem vár)

ezért is nem beszélek róla

2011-10-07T00:03:00.002+02:00

háborog a kis tó
tajtékzik a víz tükre
ha ebben kellene úsznom
is, maradnék örökre
és ha kérnélek, hogy
vágd ki a fámat
egy baltával, hogy ne
szúrja többé a bordámat
ereszd el a manó-
füleid mellett
mert bár nem kérlek
hogy értsd meg,
de lásd, milyen mély
gyökeret vert bennem
és én milyen óvón
öntözgettem
hogy végül
eggyé váljon velem
és ha néha inog
is a mérlegem
nincs az a pénz
idő, akarat
amiért én elcserélnélek téged
vagy kicserélném magamat

nincs előszó

2011-10-06T19:52:00.001+02:00

(mert) ez a szerelem
letépte a szárnyaim
és megetette őket velem

kertben kint hagyott, kihűlt kávék

2011-10-06T19:45:00.002+02:00

te nem leszel
és soha nem is
voltál se itt, se ott —
bennem vagy, mint a
boldogság, s (így) sosem
csak magam vagyok

find in me the home that you have never known

2011-09-11T16:52:00.002+02:00

hordozom, mint
egy sárga
halványuló képet

a foszló szív-tárcám
mélyébe rejtett
aprócska kincset

öntözöm
nevelem
beszélek hozzá

érzésből mag
legyen, s abból
nőjön szép szál fává

mosolyogjon
árnyékot adjon
melegítsen, ha fázom

oltalmat adjon
fekete viharokban
ha bőrig ázom

hozzá jövök
haza, ide be
magamba

kitölt, elmos
szétfeszít és mégis
elfér a markomba'

teardrops

2011-08-29T21:01:00.002+02:00

a narancsot mezítláb
a fűben nézem, hogy
tűnik el

attól, hogy néha könnyek
simogatnak, semmi sem
múlik el

és az éhségérzet, amit meghagynál

2011-08-18T20:16:00.005+02:00

ne tudd elmondani
megfoghatatlan kell legyen
ne tudj róla beszélni
és minden fej billen

kis boszorkányok
főzzék a mérget
és úgy dobj el mindent
mint egy nyálkás férget

kiabáljon benned
megannyi józan ész
és mindig gondold
végig, merre mész

soha ne mondd, hogy
viszontlátásra, világ
és újra kövesd el
az összes hibád

járkálj ki-be
unos-untalan
keress mindig valamit
és ne lásd, ami ott van

tapogasd a semmit
az üres falak között
légy magad metaforája —
önnön börtönöd

és míg a kínjaidat
siratod fájdalmasan
és elfáradsz a tengernyi
halott kudarcban

addig én kávét kevergetve
üdvözlöm a napot
teret, időt, pedig
mind elhagyott

és ezer szabadnap után
is minden kapu nyitva áll
majd, fáradj be, megterítem a
lelkem; egyél-igyál

ha nem tetszik mégsem
és kifordulsz félúton
akkor tudd: kulcs nincsen
semmim sem zárom

nekem nem kell
még és nem kell jobb
(mert tudom, jó
úton haladok)

és ha ennél is több
lesz a boldogságom
minden reggel homlokon
csókolva meghálálom

it's time to forget about the past

2011-08-15T20:39:00.008+02:00

mintha csak aludna
idegen tájakon
kóborolna

(mint aki végre szabad
de a szavak vakok
és sosem pontosak)

kirohad belőlem
miközben balzsamokkal
bőszen kenegetem

nehogy eltűnjön egyszer
és sehol sem találom
hiába a sok csodaszer
és hiába drágállom

kérkedik az agy
és futtában
mindent elhagy

de ajtó mögé csukom
és zöldellő tó
vizébe bukom

nem úszok, nem ingok
a mozdulatlanságban is
előre haladok

felszínen úszó hínár vagyok
sodródom a békében
maga a víz vagyok
lenyelem magam: a kétségem

kulcs, amiben hinni
kell, a van-volt-lesz
varrata, a mindig

miként mozdulatlan
álmokban szalad az
idő céltalan'

és cikázva pattog
faltól falig, míg a
szív csendben kattog

magam elől rejtegettem
őt, majd magam
és majdnem elfelejtettem
de leomlóban az összes falam

ha szilánkosra is törik megannyi kép
belül ugyanolyan marad
minden, napsütötte és ép

mert a boldogságból kijut
ha valaki már nem maga elől
és nem is mögötte fut

alig kevesebb, mint mostanáig
de már ragyogóan fénylek
én is, a fejem búbjáig —

és ha nem adnék
egy kis időt még
hogy várjuk ki a végét
biztosan hazudnék

arcnélküli* / all these

2011-08-09T12:09:00.002+02:00

a következő tizenöt-húsz évet
(is) kibírom mosolyogva
a párkányon dohányozva

ha láthatom, megszokásból
vágod a hullámzó füvet
míg én új fákat ültetek

negyven

2011-08-08T23:59:00.001+02:00

százkilencvenkétszer
fogtam hozzá, hogy
ne üldözzön a kényszer

és sallangok nélkül
megfelelő kifejezéseket találjak
mielőtt az arcom belekékül

az összes titkolt hálába
hogy itt vagyok
és nem fejlődök hiába

kilencvenszer elképzeltem
hogy mit mondanék
hogyan tartanám a kezem

de vajon megértenéd
amit mondok, vagy csak
megismételnéd

és a szavaim csomóssá válnának
majd elraknád a fejed alá
egy kevésbé kényelmes párnának

hogy holnap, akár egy álom
elillanjanak a távolba
túl a láthatáron

mégis hogyan mondjam el neked
hogy értsd, hogy ne csak
pár üres szófordulat legyen

amit könnyedén elgurítasz magadtól
míg én óvakodom a legtalálóbb
és mégis legelcsépeltebb mondattól

hogy köszönöm neked
és csak Neked, hogy általad
már ez vagyok én, ez lehetek

csak még egyszer

2011-08-03T22:15:00.005+02:00

szeretnék
újra csapongó
és ostoba lenni

csak fél percig
abban az édes
tudatlanságban létezni

ahol a sötét
szobában csak
kitapogatni tudtam

de leginkább
siratni és sajnálni
magam

várhassam
hogy valaki majd
lélegeztet

és tőle majd
a létem
fellélegezhet

ettől bízzak
benne buzgón
vakon

és azt higgyem
tőle lesz élő
minden napom

hadd érezzem
újra, milyen a
tagadás mentsvára

hogy milyen
egy tetszhalott
téli délutánja

a szomorú ég
alatt hóba
fagyva fekve

békét a sötét
földön, csukott
szemmel keresve

who are you to think you're worth the wait ?

2011-07-29T20:28:00.002+02:00

mintha életlen késsel
vágnám az aortámat
így ébredek
ha járkálsz az álmaimban
parázson fekszem
a saját ágyamban
a légszomj kopogtat
minden este, és kis
férgek mozognak
a frontális lebenyemen
ahogy a sosem volt jövő
ábrándjait szövögetem
minden reggel
egy árnyalatnyit
tisztább kép ér el
de hiába csipkedem a kezem
van, hogy egyszerűen
nem ébredek fel
vagy csak nem akarom látni
hogy talán sosem érte
meg rád várni
vagy arra, hogy a szemed
kinyisd és lásd, veled fekszem
és veled kelek
nem telik el perc
hogy be ne
lélegezzelek
de te vak vagy
én pedig a bolond, aki
mindent maga mögött hagy
és csak érted
várva, hogy talán
megérted
hogy a foltozott szívemen
egy komplett botanikus
kertet neveltem
de te egyre hoztad a kártevőidet
és én kénytelen voltam megfosztani
a szenvedéstől a kedvenc növényeimet
és a kihajítani mindet
az öröm, a szeretet, a boldogság
csörömpölve értek földet
most fekete, vérző űr kong
a helyükön és talán egyszer egy
új növény majd új leveleket bont
mert többé én ugyan nem öntözlek
ha a virágaidat bontod
de másvalakinek

forever and a day

2011-07-02T22:15:00.005+02:00

levedlettem magamról
minden lakatot
és a halott bőrök
súlya így gyarapodott

hogy ne legyen más
csak egyedül én
csupaszon, tisztán és
boldogan a végén —

itt vagyok

és nem hittem
hogy képes leszek
ekkora boldogságot vinni
de meg se rezzenek

széles hátú férfi
vagy álmomban
lebegve jársz s finom
érc van a hangodban

és én itt vagyok

középen állok a
fagyott tömegben
és nézem, hogy pattog
az eső a kezeden

mindig te vagy az
de mindig más
az illatod, más
rajtad a kabát

itt vagyok

egy tóparti ház stégjén
ül velem a nyugalom
ahogy a napfelkelte
csillog az ujjamon

ha a házba visszaérek
ott ülsz a konyhában
a szokásosnál is nagyobb
békét ringatsz a karodban

itt vagyok

és az sem zavar, hogy
sosem látom az arcod
mert ha vízbe esem
az aljára vezet a hangod

de ha lábujjaim érzik a földet
már nem a vízben vagyok
hanem kékellő hegyek
sima tetején állok

pokrócba tekeredve
lélegzem a békességet
míg te mosolyogva
kívánsz jó reggeltet

mert itt vagyok
és te itt vagy bennem
nincs nélküled éjszakám
nincs nélküled a reggelem

tree of life

2011-06-26T23:17:00.002+02:00

nem várni semmit,
csak örülni, hogy
érdemlek ennyit.

az agyam beszél hozzám,
de én haladok tovább, akkor is,
ha az ösvény végén nem vársz rám.

mert a sebek begyógyulnak,
ha hagyom. ha kapargatom őket,
örökre ott maradnak.

mély gyökerű fát miért vágnék ki ?
csak kipusztulna körötte minden —
halott vidéken nem lehet életet remélni.

hagyom nőni,
és terebélyes lesz; az
ágai közé lehet bújni,

új leveleket sarjaszt
és a tisztás közepén kis
madarakat dalra fakaszt.

szerencsém lesz,
és kivirágzik majd — a kezembe
néhány termést ereszt

és nem szorítja majd az idő a markába,
így minden nap csókot
lehelhetek az árnyékára.

lásd. te vagy a fa bennem,
erős és egyre növő — nem volt
választás, kell szeretnem.

így hagylak én magamban lenni,
mindig gondoskodni rólad
és csendben szeretni.

mióta készülök, hogy elmondjam neked

2011-06-03T23:32:00.002+02:00

fotocellás
és bejöhetnél

bármikor, mert
automatikusan
működik
de ki kellene várnod
azt a kis időt, amíg
teljesen kinyílik

kár érte
mint érted is

hogy nem egy fehérre
festett, nyikorgó és be
nem csukódó ajtód van
ha így lenne, járkálnál
ki-be, ősszel, tavasszal,
mezítláb a hóban

persze, persze

2011-05-24T21:44:00.005+02:00

a fekete csendben
a hiány megszokást
a testem pedig
száz apró tűszúrást
kíván, mert
fájdalom
kell, hogy tudjam
fájlalom
az űrt
ami maradt
mikor az agy-szív
massza szétszakadt
és tátongó ürességet
napoztatok a kertben
és fognám a valamit
hogy érezzem
egyedül
a semmi
az, amit nem lehet
reptetni
a lágy szél
kék fodrain
és hagyni kiszáradni
a vihar romjain
de most a béke
néma bája festi
a szobám falára, hogy
ideje felébredni
mert mi volt a mi ?
mi voltunk mi ?
mik voltunk mi ?
mi volt (az), ami ?
mi sosem voltunk az életben
de hogy én vagyok az
(akit képes gyötörni a semmi)
az nem véletlen

annyira

2011-05-23T22:23:00.004+02:00

(befejezetlen még)

jó lett volna
ha minden úgy lett volna
ahogy elgondoltam
elképzeltem
hogy ez lesz a végzetem
de a térdeimen landoltam
meglepődtem
hogy elveszik a szerepem
ilyen könnyen
nehéz volt
mire eltűnt a folt
és újra éltem
nem kaptam levegőt
vártam az arzénos esőt
hogy tisztára mosson
szabad lettem
újra felfedeztem
a mosolyom
eltűnt(él) belőlem
már észre se veszem
hogy ez egy sose volt kincs
és mégis annyira fáj
hogy nem hiányzik már
hogy nincs

a szívem poliszémiája

2011-05-22T23:49:00.006+02:00

zacskóban ülő
mag volt
de szaporította magát
és tovaúszott
ezer tavirózsa most
mély gyökereket verve
megtalálod egy
holtágra keveredve

if i were in your shoes

2011-05-14T14:22:00.003+02:00

kerestelek tegnap
kereslek a mában
néha azt hiszem
megtalállak másban
pazarlom az időt
minduntalan
mert csak te vagy
akihez vezethet az utam
sokszor megállok
körbenézek
állandóan látlak
és érezlek téged
de eljutni az út végéig
nem vagyok elég merész
mások darabjait összerakva
te vagy nekem az egész
a madarak halk
suttogása a zöld égen
veled szemben állok
vagy menekülök éppen ?
néha lassan
telnek a napok
amikor a lelkem
taván horgászok
ráharap a sok kis csillogó
ám rövid életű hal
de ha te akadsz horogra
nem bírok a damillal
leszakítod és én nem
bírom megjavítani
csak nézlek és
hagylak elúszni
felébredek az erdő sűrűjében
a sok fa köröttem forog
minden érzést mélyen
a földre kaparok
amíg nem vagy, lehet más —
ez adja a nyugalmam
mert még mindig nem látom
a tóban tükröződni magam
kifestőkönyv az életem
csak szerelmet hallok
de míg be nem vallak magamnak
hiába élek, a szívem halott.

is this the only evidence that proves it

2011-05-13T21:30:00.008+02:00

felébredek.
a táj kopár.

ritka, fehér fák
futnak a fényben,
érzem, hol vagyok,
de nem tudom egészen

biztosan. csak ülök
a párás kabinban,
ezer pattogó
bogárban,
amik szaladgálnak
a lebenyek között
valahol, a megfontoltság
paravánja mögött
és a szürke
füstszag
a vesémben
matat,
amikor emlékek
villódzó képét látom
a nedves
szempilláimon.

egy vastag kabátos alak
tépi fel az ajtót
és egyből érzem magamon
a kivetett hálót.
az ismeretlenséget levetkőzve
látom már, te vagy az
és bár távozni kérlek,
te makacsul maradsz,
kihajtó levelekről
beszélnél nekem,
de némaságra int
a remegő kezem —
és a gyönyörű csend
csak úgy hempereg rajtad,
hiába törlöm, a mosolyom
az arcodon marad.

könyökölök, zsibbadok
egészen a térdemig,
tudnálak nézni így
életem végéig.

hiányoztál.
felébredek.

take off your pants and jacket

2011-05-07T22:36:00.003+02:00

a fogason
csendben
lógtok
és én
minden nap
választok
az illatok
amiket
felveszek
ezer apró
csillagot
rejtenek
de sérültetek
mind, hiába az
óvó szemek
színét vesztik
az anyagok és
foszlanak a bélések
múlik már az
egyik iránt a
szeretetem
a másikba
ezer lyukat
égettem
vagy magától
szakadt, hogy
ki tudjam dobni
de én tartogatom
mindet, hátha
megtanulok varrni.

oh god, i feel it, feel it

2011-05-06T22:02:00.002+02:00

irányok
ösvények
táblák
téged követni
én megfizettem
az árát
égő könnyekkel
savként maró
bánattal
hazugsággal
tagadással
fájó mosollyal
hontalan
sötét és
magányos lettem
a fekete földbe
magam önként
temettem
nem akartam
kiutat ásni
csak feladtam
és az utolsó
előtti
pillanatban
mégis megláttam
a zöld tengert
némaságba
és fagyos
bölcsességbe
burkolózva
aki a százméteres
kemény kövek
szomszédja
és tajtékos
habok haragos
alvótársa
erre a felismerésre
ébredtem belőled
a rémálomból
mert tudtam, ő
lesz az, aki
majd kárpótol
és a mindig
változó
forgatagban
azt tudja
nyújtani, amire
szükségem van
így kivettem a
szögeket és saját
lábaimra álltam
mert benned nem
de a tengerben
megtaláltam
a menedéket
a menekülést
a mélységet
a múló dühöt
a csendet
a békességet
és amikor a
fehér sziklákat
gyengéden simogatja
akkor az ő szele
az, ami az orromba
fagyasztja
a frissesség
hideg, mégis
puha szagát
és ha kell, ezredszer is és újra
megmutatja, hogy a végtelenben
merre menjek tovább.

L490

2011-05-01T13:55:00.004+02:00

a nap két sugara
egy apró hajóban
mosolyog
minduntalan
jó időben
esőben szélben
csak ülnek
ott éberen
és egy láthatatlan
vasmacska
nem engedi
őket a partra
ahová sosem
vágytak igazán
így ringanak
a szívem taván
csendben és
szeretetben ők
a dolgos kezű
selyemszívű nők.

elférek. VÉGRE

2011-04-12T22:11:00.004+02:00

mindenkinek ajánlva, akit szeretek "

a házamban
a káosznak
vége lett
a nyugalom
bennem
rendet tett

a kertben lehet
inni és az ételből
mindenki vehet
félig ismertek
félig ismeretlenek
idáig bárki bejöhet

az előszobában
cipőjüket
veszik azok
akiket
nem én
választhatok
mindennek
ellenére
szeretnek
aggódnak
dorgálnak
törődnek

a nappalimban
három gyönyörű
nő borozik
a falak színesek
és ide a napfény
mindig beúszik

minden ajtón
mosolyog
egy felirat
hogy tudja
mindenki
hová kopogtat

van egy apró
láncokkal
teli szoba
ahonnan árad
az életemet
színező festék szaga
ha vérezni
látszom, mindig
van ott kötszer
és hatásosabb
mint a
legtöbb gyógyszer

egy másik szoba ajtaján
elromlott a zár
csapkodja a szél
mégis a benne
lakó puhán és
biztosan jár-kél
néha előbukkan
aztán hirtelen
csak úgy eltűnik
de az érzés
hogy van
sosem múlik

van egy szoba
csak szivacsokkal
és örömmel tele
mégis sokan
kényelmesen
elférnek benne

a nevemet
viseli a fürdőszobám
benne az összes falam
mert én tudom
egyedül tisztára
mosni magam

az ebédlőben
mindig erős szagú
és hangos a szeretet
de itt mindig lesz
helyem, ahová
fáradtan leülhetek

és a konyhám
a házam szíve
a legszebb nekem
mert ha éppen nem
használom, akkor
is ugyanúgy szeretem.

there'll be no forgiveness cause this is the end

2011-04-11T16:08:00.003+02:00

lehámozva és a jót
teljesen elfeledve
pakolgatlak ide-oda
kissé megkeseredve
mert nincs többé
a házamban elég hely
sok szoba van bennem
de te már nem férsz el
a pince sarkába kerültél
bezárva egy dobozba
és nem is jöhetsz
ki onnan soha

dont ever let life pass you by

2011-04-06T13:02:00.006+02:00

várod változást
és mikor eljön érted
mégsem kéred
várod a szelet
hogy kisöpörje
a szennyet
de sosem takarít
ki teljesen
kis fájdalom-
maszatokat
hagy, amikre
végül csak a
harag ragad
várod a csodát
hogy villantsa a fogát
harapja szét a múltat
és oszló tetemek
közt virágozzon
egy szebb holnap
féled a jövőt
ami bújócskázik
a szemed előtt
de ha látnád, hogy
a lehetőség ott
van a sűrű porban
vajon megragadnád
jobban (?)

mikrofonpróba egy, kettő

2011-04-04T22:41:00.006+02:00

írnék valami
romantikus balladát,
ha összeállna

(két haiku egy verssé.)

billeg a mérleg
és minden benne lehet;
feladnám érted.

ha te lennél az,
vagy valaha te voltál,
ne kérj dönteni.

nem táncolok, mint egy marionett

2011-04-03T20:17:00.004+02:00

egy jó kabát, ami
az eső ellen véd meg
én pont így
pergetlek le téged
lepattog rólam az
összes mondandód
mert én lettem te
nyikorgó ajtód
ami mögött egy csepp
megbocsájtás sincs már
csak a magányszagú
sötétség az, ami vár
azt hiszed, végzetes
fegyver van a kezedben
de én csak virágokat látok
az illatukat is érzem
nem úgy van, mint régen
nincs semmid ellenem
ne akarj bilincs lenni, ne
szorítsd tovább a kezem.

so cold

2011-04-03T17:15:00.003+02:00

odabent
megrekedt
a komor tél
a tavasz
idejönni
is fél
így puhán és
csendesen
visszakúszik
jégcsapokon lépked
és hófelhőkön
fekszik.

mert a hiány addig
hagy sebeket
a testemen
amíg sötétben
görgetem az
életem
hiszen aki
mezítláb jár a
halál ette réten
nem kap új lábat
hiába kéri
szépen.

so lets build this

2011-03-28T21:59:00.002+02:00

ahol törtem, ott
folytatsz
tiéd az él
de én egész
vagyok egyedül
is, nem fél
így nem
kell, hogy
kiegészíts
csak ha
nem bírom
magam, segíts
nem kell
hogy a földről
felkanalazz
csak tudjam
vagy és itt
is maradsz
ne építs
bennem
oltárt
mert nem
mondok el
száz imát
ne rakj
ennél is
magasabb falat
mert az idő nem
koptatja el
egy élet alatt
sem. én nem
veszek el
tőled erőt
mert lerombolt
vagyok bár, de
akkor is erőd
csak fonódj körém
legyél árnyék
a napsütésben
színezd tovább
a fekete-
fehér életem
és add
egyesével
a téglákat
hogy (újra)
felhúzzam
magamat.

wondering if it'll ever change

2011-03-23T14:27:00.005+01:00

ha smirglivel
dörzsölöm
magam
sem
tudom lemosni
a múltam
és a tiéd
engem
nem érdekel
hogy mi történt
vagy mit
szalasztottál el
de ha szeretnéd
és feltétlenül
ez kell
ha a bizalom
lakatját feszegetni
neked kényszer
és arról beszélni
mi volt, nem
hogy mi lesz
tessék, nem
is kell betörni
nyitva a retesz
az emlékeim
fehérre
festett ajtaján
lépj beljebb
még a kétkedésed
hajnalán
és győződj
meg róla, hogy
nincsenek titkok
hogy én
valóban
ez vagyok
és meztelenre
vetkőztetem
az életem
csak hogy
benned jobb
legyen
hogy ne
érezd, hogy
szorul a hurok
míg a régi dolgaim
ládájában két
kézzel matatok
megnézhetsz
mindent, ami
érdekel
csak ne én
legyek, aki a
sarokban térdel
megalkuvó
leszek és ennyit
lenyelek
hogy ne kelljen
mindig végighallgatni
ugyanazokat a lemezeket.

left me here for all these days and ripped apart my pride

2011-03-23T12:26:00.002+01:00

mit kellene
mit tegyek
még
nem volt
eddig is
elég ?
darabokban
hever
a tenyeremben
a szilánkosra
tört
büszkeségem
feladom
magam
újra
és beugrom
a legmélyebb
kútba
napokig fény
nélkül, étlen-
szomjan
élek itt, s az
agyam szórakozik
velem álmomban
gyere és ülj le
szépen a kút
kávájára
számolj
rám
századjára
minden
bűnt, amit el
sem követtem
miközben zavaros
lesz a víz
körülöttem
és hiába
mászol utánam
a köteleden
könnyen és
gyorsan nyeli
el a testem
mert lehúz
a béklyó
ami hozzád köt
hiába nem
látlak már
az arcaid között
gondolj arra
majd, ha kékség
ismét feldob
hogy az összes
ígéreted rég
berozsdásodott.

this is what you call

2011-03-21T14:25:00.008+01:00

ha csak egy
pillanat formálja
a sorsomat
nézd velem, én
hányszor rajzoltam
újra az álarcomat —

amikor beléptél
az életembe
amikor beleléptél
a szívembe
amikor ide léptél
a körön belülre
majd vissza kettőt
megijedve
amikor ráléptél
arra az útra
amit átvisz
a túlpartra
ahol leléphetsz
kedvedre
akárhova
a lábad már vinne —

én pedig itt
maradok és
végiggondolom
vajon mennyit
és hogyan
változtatok
csak hogy te
miután azt hiszem
megtaláltam magam
gondolkodás nélkül
még utoljára
átléphess rajtam.

a te evolúciód bennem —

2011-03-20T17:00:00.003+01:00

avagy metamorfózis a szerel(m)emben "

szeretlek nyuszifül, mert
a legfontosabb vagy, te drága.
bárcsak, ha karmolsz cicám,
az kevésbé fájna !
de telik az idő, bogárkám
és néha már az arcodat taposnám ...
mondd, ha te vagy a patkány,
miért engem öl a méreg ?
kaparnálak a talpamról,
de kettéválsz, te féreg !

got 26 days to work with

2011-03-16T14:53:00.007+01:00

kopár szíveken
sepregetek
mint a futóhomok
és nem marad
más utánam
csak romok
mosolyogva
eljátszom
hogy vagyok
közben egy
kiszáradt tó
mélyén fuldokolok
a láthatatlan csapdák
közé vészkijáratot
kézzel kaparok
kitart az erő
belül hiába
sorvadok
mert egyenes háttal
nyugodtan várom
a sugárzó napot
mikor majd
a határvonalra
új falakat húzok
de mi van, ha most
is csak hazudok
arról is már, amit látok
ha megijedek
majd, ígérem
nagyot kiáltok
csak tartsd, tartsd
a három lépés
távolságot
hogy én mélyebbre
ássam a köztünk
lévő árkot.

every part of me is leading to better things

2011-03-14T20:00:00.004+01:00

hiába szürkül ma
amikor a nap a
felhők közt fogoly
és a tavasz arcáról
is lekonyult a kissé
csaló, korai mosoly
mégis kavarog
valami új a szívem
sűrű erdejében
mert ismeretlen
tisztaság futkározik
az ereimben
az agyam útvesztőiben
új menekülési
tervet rajzolok
mintha sosem lettek
volna kételyekbe
fulladások
és egyedül a csikorgás-
mentes egyensúly
az, amit érzek
mert igazából ehhez csak
én kellek, nem pedig
egy kétkarú mérleg.

i dont make a war everyday

2011-03-11T22:09:00.002+01:00

a vérvörös szoba
közepén a kis kockás
szőnyegemen fekszem
a bor átitatott
és lassan párologtatja
a kimerült a testem
belefáradtam
és azt hiszem
ideje feladni
viselhetetlen a súlya a
tehernek, amit minden
nap kell hordozni
mosolyt színlelni
és vinni a bánatot
szüntelen, ott bent
mikor a vércukorszintem
napi két kanál lekvárral
tartom fent
kivédhetetlenül
sodródtam a
szánalom határára
úgyhogy a nyakamba akasztom
a szöveget, szépen írva
egy fehér táblára
hogy értékelek
bogozok, elemzek
és újra gondolok
a kérdés, hogy jó lesz-e ez
a döntés ? mielőtt kimondom
még egy kicsit habozok
mert elhihetném, igen
hogy majd én
leszek az az egy
csak én a választás
privilégiumát
sosem kaptam meg
úgyhogy a harcnak
részemről vége, én
ezennel befejeztem
majd idővel, ha a
sebeimet végig
nyaltam, újra elkezdem.

just let me get some sleep

2011-03-07T18:53:00.005+01:00

a kávénk felett ülünk
és megtennék bármit
de reménytelen
nem támogatom külön
a mardosó
gyomorfekélyem
mert éhezem, de
nem evésre, mert az már
rég nem a barátom
így magamat ismét
a saját kínzó-
kamrámban találom
feszül az állkapcsom
ahogy tűröm az összes
elvonási tünetem
a szenvedés hideg
verejtéke csapkodja
a gerincem
ha tényleg figyelnél
rám csak egy pillanatra
akkor látszana
hogy a máz alól is
átüt már az a
két lila karika —
a szemeim
alatt ülnek
nem rejtőzve
a rengeteg mosoly
mögé bújtatott
fájdalmon ejtőzve
de koncentrálok
továbbra is arra, amit
mondasz nekem
bár néha nem vagyok elég
ügyes és majdnem
leleplezem
magam, hogy mennyire
nem érzem, hogy lüktetne
bennem bármiféle élet
de habzik a szádban az összes
szó, és hogy majd' belehalok
már rég nem érdekel téged.

talán holnap

2011-03-05T20:30:00.005+01:00

a másik naivának ajánlva a rossz napok ellen "

tündérmesék
rég
nincsenek
vagy bátrak
akik a szív
kelepcéibe vesznek
hisszük, hogy ő
átküzdi magát a
saját labirintusán
és a lemenő nap
majd megcsillan
izzadt homlokán
ezer veszélyen át
vágtat és vezeti
szőke lovát
hogy minél hamarabb
elérje a szíve
választottját
de nincs királylány
se sárkány, aki
tüzet kiáltson
kedves fehér herceg
kérjük, a zacskóba
okádjon !

can't explain this thing or what I mean

2011-03-05T18:55:00.004+01:00

ha jó
neked
rossz nekem
hirtelen
eltűnik a száz
kérdőjelem
de ha
fordul
a kocka
talán fel
leszek
oldozva
majd ismét
bilincsbe
kötsz
csak várok
de te
sosem jössz
így az én
utam hátat
fordít neked —
és mégsem kérek
semmit, csak bízom abban
hogy jó döntés lesz a tied.

there is a heaven, let's keep it a secret

2011-03-05T18:27:00.002+01:00

fiúk, lányok
szebbnél szebbek
de a legnagyobb kiváltság
viselni a nevet
akkor is, ha
várok rád
hóban, fagyban
fél órát
mert ha látlak
jönni felém
eltűnik az összes
felhő a szívem egén
sétáljunk egy
rövid órát
kérem szépen, ne
húzza a kis száját
ki fizeti a kávét
ki van régebb óta egyedül
mit számít, ha egymással szemben
egy nap is csak úgy elrepül
két perc hiszti és
minden megy tovább
de ha még egyszer oltasz
szétrúgom a bokád
viccelek. hisz tudod
ha veled vagyok
nem tudom másként
csak mosolygok
mert a szeretettől
amit tőled kapok
nem csak jobb ember
de barát is vagyok.

does it feel like we've never been alive ?

2011-03-03T23:27:00.003+01:00

halványulnak
a mosolyok
a fotókon
töredeznek a
szürkülő emlékek
a polcokon
megszűntünk
létezni, mintha sosem
lett volna a sok év
már csak
enyém van
és tiéd
szilánkos szavak
robbannak
a szádon
és én ezt az
utat mezítlábas
szívvel járom
minden egyes
nap. a kést újra és
újra beléd kiáltom
miközben a
szeretet kint
szárad a párkányon
mi támasztja
alá, hogy volt
valaha miénk
mikor a kérdés
üresen hasít
belénk
hogy hol és hová tűnt
el az idő, a lomtalanított
boldogságé
amit hiába
keresünk akár kint
akár bent, régen másé.

csak dúdolok egész nap

2011-03-03T12:35:00.002+01:00

nincs eskü
abbahagyom
most nem
csak mondom
az ajtón
kívül zárom
erőt veszek
magamon
a fogasra
akasztom
valahogy, de
megoldom
a pincébe
dobom
és nem
várom
többé az
ablakban ülve
hogy félig
kihűlve
egy leheletnyi
boldogsághoz jussak
és sosem létezett
ábrándok után fussak
tennem ma kell valamit —
nem pedig holnap
kitépni, lemondani
leszokni rólad.

too early

2011-03-03T10:16:00.005+01:00

az erőt
kiordítottam
magamból
és tudtam
jól
hogy nem
lesz jobb
akárhogy
próbálkozok
de a jéghideg csésze
elé görnyedve
is van két percnyi
csend könnyekre

— túlcsorduló imára
elutasításra
térdre esett könyörgésre
és merev gyászra —

ahogy üres falak
közt bujkálok
és valahol még
mindig arra várok
(mint az első hóvirág
kint a fagyos réten)
csak nehogy véletlenül
igazam legyen.

im beautiful in my way

2011-02-27T13:59:00.002+01:00

a hideg kövön
fekszel
és a kérdésekbe
betegszel
nézlek
egy ideig
hogy hogyan
jutottunk eddig
mert ha véletlenül
úgy tűnik
szeretlek, a
tartásom is változik
és ha
éppen nem
árnyként
sem létezem
de ma
felkeltem
másként
döntöttem
ragyogó rendet
tettem
benned és
bennem
és mostantól
tetszel nekem
ott bent
a tükörben.

vasárnapi ebéd à la carte

2011-02-13T16:20:00.003+01:00

hogy lehet az
hogy a szívemet
esszük
és én mégis
életben maradok ?
a válasz egyszerű
melletted
én már
régen
halott vagyok.

from the time we intercepted, feels more like suicide

2011-02-10T13:35:00.002+01:00

hiába néz ki
ugyanúgy
látom, hogy
más arcát mutatja
és valami
bennem a
rég elfeledett
emlékeket kutatja
megtalálom, újra
megrágom
és ízlelem
századszorra
majd megakad a
torkomon, kiköpöm
és távol kerül tőlem
a földön forogva
mert a mosolyom
mögött rejtőző apró
de szúrós kis
bánat-foltok jelzik
hogy nem fáj már annyira
csak valahogy mindig
pont ugyanott,
ugyanúgy bevérzik.

tell me those three little words

2011-02-09T23:24:00.004+01:00

nagyon szívesen
rendbe rakom a hajadat
egy baltával beigazítanom
a rakoncátlan szálakat
csodálom a
varázslatos mosolyodat
érdekel, milyen lesz
ha kiverem a fogaidat
nyugodj meg, én sosem
támadlak hátba
inkább kivéreztetlek
egy szép fehér kádba
kihúznom a beleidet
a szép szádon
kis kockákra
felvágom
és megetetem
veled
hidd el
az összeset
hogy ne maradjon
előtted utolsó falat —
csak hogy tudd
mihez tartsd magad.

shower me with lullabies

2011-02-07T10:46:00.002+01:00

fésüld át
az agyam
az ujjaiddal
csókolj bele
nyugalmat
hogy ne érezzem
magam
soha
többé
láthatatlannak.

mindenkinek, aki szereti

2011-02-06T20:32:00.002+01:00

ha
megfognád
a hajam
én elpróbálnám
a rendet
magamban
de tornyosul
a 'fáj'
egyre jobban
ahogy ismerős színű
buborékok úsznak
a savban
és hiába
hánytatom
magam
a szívem
a legmélyebben
van.

there is no business to be done

2011-02-06T20:08:00.004+01:00

kellene
egy foltmentes
takarítás
agy,- szív- és
remegéscsillapító
gyomormosás
önsanyargatás-
és
fenyegetés
elleni teljes
tünetmentesítő
kezelés
komplikáció
és kombináció
nélkül
jó lenne látni, hogy
a gerincen felfelé
ívelve enyhül
és nem lenne
többé vakon
vezető vasakarat
csak a baj az, hogy
néha összegondolom
a csavarokat.

all i really know is

2011-02-05T21:32:00.002+01:00

a gondolat
ami szorítja a
mellkasod
és nevezheted
ahogy csak
akarod
de ha
lassítja
a levegőd
nincs aki
mondana
olyan felemelőt
választ
jótanácsot
kérdést
amivel elűzi
a jeges leheletű
érzést
hogy nincs
nem volt
sosem lesz
és ez is csak
egy önnön cipelt
felesleges kereszt.

can't pretend that you're nothing special

2011-02-04T10:50:00.003+01:00

ráismersz
bennem egy szelet
magadra ?
hogy nem csak
egy emlék vagy
a borítóra tapadva
vagy egy halovány
és esetlen
illusztráció
amit feledtet
akár egy fél
vakáció

de tudnád
ha végigolvasnád

hogy sosem kellett
kérned, tiéd egy
külön fejezet
de ha értenéd
látnád is, hogy neked
írom az egész könyvet.

unidentified flying objects in your stomach

2011-01-24T23:54:00.003+01:00

a svéd modellek inspirálnak "

szétszed
és újra
összerak
ha két hurrikán
bennem
egymásba csap
de ha csitulnának
én magamat
tisztára mosnám
a lelkem tavának
leheletnyi
partján
esküszöm
megszüntetném
az aggodalom
bántó
sercegését
nyakamon
és várnám
hogy eltűnjenek
a felhők
és ne legyenek
többé félig
letarolt erdők
a tudatom
szép zöld
tisztásán
ha kívánhatnám
tanulnék más
kárán
mert tégla vagy
kis lepke
igazából mindegy
csak ne
billenjen ki
soha a mérleg.

you're never gonna know me

2011-01-08T23:26:00.002+01:00

a szoba közepén
bűzölög a
rengeteg
mocsok
és a félig
megivott borok
magához bilincsel
ahogy a testemen
kilincsel
te az enyém
és mégis
maradsz
mikor éhezőn
a kulcscsontomba
harapsz
a vágy
metsző foga
az akaratom
legsötétebb foltja
én a tied
vagy legalább
elhiszed
de ha a legnehezebb
feladatot
adnám neked
akkor a lelkemet
kellene
levetkőztetned.

talk is cheap

2011-01-07T22:00:00.002+01:00

feketére fest
kérgesre és
aszottra gyötör
a folyosókon
fehér köpenyben
reményeket söpör
görcsbe rándít
és áramlik
az ereidben
a véres és
habzó szájú
félelem
majd a füst tetején
ülve gondolatnyi
időt hagy
mikor a szív
dobban egyet
s kettőt kihagy.

black blood

2011-01-02T21:04:00.006+01:00

hámozd le
a gőgöt a
félhomályban
és ne vessz
el a mosolyok
labirintusában
mert a közép
nem a velejéig
romlott
az alap ép
ha el nem
rontod
mert nem
kell újra
sem elölről
nincs terv
csak mássz át
a merev
kerítésen
és ne akard
tovább
táplálni a
vaksággal
átitatott
drótszívem.

we'll just have to learn to forget about this

2010-12-29T21:17:00.003+01:00

rossz helyeken
meg sem
történt
időben
jó kedvek
közt
rendben
csendben
az angyalok
poros beton-
kanapékon
ülnek a
havas kertekben
és téged
engem
minket
figyelnek
ahogy
hópelyhek
pihennek
a retinádon
és vissza-
csillanva
csorogva
mosolyognak
arcomon
s a némaság
puha bája
kúszik
köréd
és gyűlik
össze sálba
süvít
a szél
amikor
jeges karmaival
a felismerés
a húsodba mar -
sosem volt jobb
sosem volt szebb
sosem történt meg.

karácsonyra, első oldalra,

2010-12-26T19:30:00.002+01:00

a legkülönbözőbbnek;

és mégis, ha olykor
zárt osztály a világ,
örülök neki, hogy
tudom, te vagy
és mi, ketten együtt
(talán) mégsem vagyunk
elmeháborodottak.

the ocean gives us

2010-12-14T14:17:00.004+01:00

a soha meg nem
kapott válaszok
üresen hagyott helye
az emlékek hege
a köztes állapotok
légüres tere
és a fejlődés
reményvesztett
űzése -

keresve a teljes
kielégítettséget
ami megfér az identitás-
felfedezések mellett.

let the slaughter begin

2010-12-11T14:33:00.002+01:00

anyu megmondta
akkor és mindig
hogy csakis magadra —

a halott időben
csak a fogaim
csikorognak
ahogy a kreatív kínzási
módszerek szurkálják
a halántékomat
mindet a falba vésem
pedig kopik a
papírvágó késem
de ne aggódj
beléd is forgatnám
csak mondjuk előtte
a beleidet telehánynám.

mássalhangzótorlódás

2010-12-08T23:36:00.000+01:00

nem olyan, mintha
évek óta ismernélek,
hanem mintha életek
óta a részem lennél.
az enyém.
és senki másé.
valahol ott,
a szegycsont mellett,
ott van bennem
az állandó helyed.

valahol

2010-12-07T15:19:00.003+01:00

a reggeli kávéillatba
simuló pára
és az önnön hordozott
béklyók bája
leheli körbe a vállaimat
mikor arra gondolok
hogy húsz év múlva
majd ugyanitt állok
rád ugyanennyire várva
hogy a mélyülő ráncaimat
egy könnyed mosollyal
simítsd hátra.

and it feels better than love

2010-11-28T13:56:00.003+01:00

felragyog
belül
átjár és látszik
kívül
hogy megmutattad
magadnak
a mérleg karjai
azonosan is állhatnak
végre véget
ért az éra
de hétszámjegyű
az egyensúly ára.

suspension lock

2010-11-22T17:26:00.003+01:00

a kulcs
néha nem nyit
semmit
és úgy tűnik
igazán sosem
birtokoltad
de valójában
nem vesztetted el
csak éppen
nem volt a
helyére rakva
mert nem
maga a kulcs
a boldogság
nyitja - ha magát
a kérdést nem
tudod, hiába
vársz válaszra.

don't pretend

2010-11-11T20:27:00.000+01:00

álcák mögött
üresen kongó porcelán
testek rejtőznek ?
értéket csakis
azt rejthet,
amiben megleled.
tény, hogy jóval
könnyebb egyedül,
de a mindenki
kivonásának az eredménye még mindig senki.

belégzés, ki(l)ég(z)és.
bevérzés, kilépés.

süssfelnap

2010-10-30T16:17:00.002+02:00

dideregve
az erőt
vesztett naptól
levetkőzök
mindenkit
magamról
a legtisztább
mosolygó tükör
előtt állva
már beleférek a
hatalmas
talányba'
mert ha a
nagykabátom
felhúzom
többé az
egyedül-ben
sem fázom

heart

2010-10-30T14:52:00.007+02:00

nyugodtan
töröld belé
a sáros lábad
azt hiszem
ezért hívjuk
egymást barátnak.

something i can never have

2010-10-28T00:18:00.002+02:00

az emberek
jönnek-mennek
és én szépen lassan
átjáróház leszek

dont waste your breath

2010-10-27T23:19:00.003+02:00

cérnákon csüngő
szíveket dobál a szél
és a zuhogó esőben
egyedül vagy
kinek
meztelen
gőzölgő
testében még
lüktet némi vér
de mit ér
a virágzó test
ha halott lelket
takar
amit belülről
csak az üresség
kapar
elveszve a definíciók
magyarázatok
vakon bízások
és megszakított
el sem kezdődött
kapcsolatok között
hol van már az
aki tudta
átkerültél egy
másik dobozba
és csodálkozol
hogy nem tetszik

bury the ashes

2010-10-12T18:11:00.003+02:00

piócaként szívja
ki belőled
az életerőt
és a tovafolyó
kedveddel
bemocskolja lepedőd
és ez mosolyt
csal a habzó
szájára
mikor könyörögsz
neki
térden állva
s ha a keserűség
veled könnyeket
hánytat
ezt definiálhatjuk
talán
hiánynak

tépd ki, taposs rá, veszünk másikat

2010-10-05T16:03:00.004+02:00

nemhogy érzések
kérdések sincsenek bennem

metamorf

2010-08-12T17:46:00.004+02:00

kéreg
alatt
gyűlő
szú-hadak
felemésztik
a magasra
épített
falad,
érzed, hogy
ez most más lesz,
hogy valami
jobbra kellesz,
de akárhogy
kérded,
nem vagy még más,
csak egy féreg.

élettér-elmélet

2010-08-01T23:47:00.000+02:00

dühös
hajnalok
légüres
tere
a kattogó
idő
hallgatása
aminek
úgyis
a vég
a fedele
és
idegrángás a
sikamlós
sekélyes
sáros
siralmas
salakos
sebes
sűrű
talajon

üdvözöl a pokol

7,4 %

2010-07-20T21:43:00.002+02:00

az eddigi
vásznak
megtelni
látszanak
és a
kiállításra
is eladtam
a jegyeket
hogy
nézhessétek
a sok félig
üres keretet
ó igen
ezért
fizettetek
úgyhogy
köszönöm
a tapsot
és a részvétet
de nem lesz
újra, vagy még
egy, nem kell
az újabb
nézőközönség

rendszer

2010-07-02T23:42:00.000+02:00

pedig mindig
gondosan
előkészítem
leveszem
és a párnám mellé
teszem
és úgy
kelek fel
reggel
hogy már
csuklómon
van - mert
vannak dolgok
amik nélkül
egyszerűen
nem
vagyok
meg

dusk

2010-07-02T21:19:00.003+02:00

zárd ki
a világot
vágd ki
az érzést
járj utána
majd
tépd ki
a kérdést

zárd be
az agyad
zárd be
csendet
nyisd fel
a szívet
tegyél
rendet

takaríts
szépen
hajítsd ki
a lomot
szerezz
egy kulcsot
és zárd be
a világot

pihen az agy ?

2010-06-20T00:32:00.001+02:00

éjszakánként aktív vagyok
legalább három álmomban
mégis úgy érzem magam
mint aki évek óta ébren van

arról, hogy miért nem

2010-06-13T22:35:00.003+02:00

akire rányithatnám az ajtót, akármikor,
arra nem akarom.
akire naponta többször is rányitnám,
arra nem tudom.

nice to know you, goodbye

2010-06-10T22:17:00.003+02:00

ma annyira elszomorított
az emberi tudatlanság-
okoskodás egyveleg,
hogy holnaptól kezdve
a kérdéseimet csakis
magammal vitatom meg.

ignorance is your new best friend

2010-06-07T23:19:00.002+02:00

igazgyöngyöket
nem rejtenek
a tó kagylói,
és hazugságot
fonnak az
erdő pókjai,
amikor átkot
hintenek a mese
boszorkányai,
akkor lesznek a
szép szőke
hercegekből békák -
nyálkás, lápi,
sáros
varangyok,
és úgy cseng
a hangjuk, mint
a gyászharangok,
a szerelemből
rémmese
alakul,
ahol végül
a lány áttetsző
szomorúsággá fakul.

vagy ha mégis
jön a hercegnek
hitt valaki a lován,
csak megáll
a vár leg-
magasabb fokán,
rágyújt,
rádnéz,
kinevet,
mert te
nem látsz
egyebet,
csak az olvadó
cukorból
készült hegyet,
és rózsaszín
mesékbe képzeled magad
elalvás helyett.

how long have i been in this storm

2010-05-30T22:11:00.002+02:00

zuhog az eső
és a villámok után
futni sosem késő

képek szagok fények
ha szívek közepébe
álló kések

hegyén megcsillan
a remény és
tépőfoga villan

a vérem megfagy
a kevés józan ész
ami maradt elhagy

lemaradok
és a saját életem
után futok

szakadékok
szélén
szaladok

és álmokat fejtek
az esőcseppek
rajtam versenyeznek

és a bőröm issza
önkívületben
hagyva

a saját korlátaim
között cikázó
gondolataim

átérezve
milyen a földön
fetrengeni elvérezve

mert virágzik a lelkem
csak nem a helyén
hanem a fejemben

kétféle - kétfelé

2010-05-16T23:36:00.004+02:00

tikknek hívják
néhány helyen,
de akkor is
ott van,
és kényszer,
és élvezem,
és tudom,
és akarom,
és nem bírnám,
ha nem lennél,
és késztet-
és nekem is,
minden nap
el kell mondanom,
újra és újra,
kimondani,
leírni,
gondolni,
érezni,
hogy
szeretlek
és hogy
köszönném,
hogy vagy
nekem,
ha ki tudnám
fejezni
pontosan,
ami van,
itt, bennem,
és csak a tiéd.

igen, hallgatlak

2010-05-13T02:01:00.004+02:00

magamban,
és a
tükörben
újra szeretném látni
azt a lányt,
aki el tudta
mondani,
nem kikerülni.

akinél leomlottak
a két méteres
betonfalak
és benőtte
a romjaikat
a napsütés.

add vissza nekem
ezt a lányt,
akit előhívtál
belőlem,
mert én
igenis ő
akarok
lenni.

újra
és
utána
már
mindig.

arról, ahogyan én

2010-05-13T01:46:00.002+02:00

kit érdekel a rím bazmeg
az érzés jöjjön ki belőlem
ha már magamban
magammal (meg)küzdöttem

reggel(i)re

2010-05-12T20:55:00.001+02:00

fekete lyuk tátong bennem,
a szívem a közepén forog,
és ott ég ki leginkább,
ahová a csikkedet nyomod.

arról, hogy hogyan is folyik ez

2010-05-07T23:16:00.000+02:00

papírra írom
az életem apró
mozzanatait,
aztán galacsinokba
gyűröm őket és
végül a kukában
landolnak mind.

i got a hole inside and its ten miles wide

2010-05-07T22:55:00.004+02:00

üres és kopog
az érzet
ami a szélben lobog

elengedtem
a fagyból
felengedtem

törékeny
papírszíveink
úsztak a vízen

egymással
szemben állva
merev tartással

néztük
őket és
megértettük

mi lett
nézz ránk
hová vezet(ett)

hajszálrepedésből árok
amikor reggel nem
a terhességtől hányok

amit a lelkem kap
az az amitől a
testem hervad

mégis szürkül
sárgul kékül
ott kívül

belül pedig
hatalmas körhinta
kering

és a szám
mosolyog
csak már

nincs mögötte semmi
amit szebbé
lehet tenni

a távolba nézek
és kínzóbb
jövőket félek

kézenfoglak
de le nem
rántalak

jobb együtt
mint amikor a fájdalom
álmosan feküdt

be az ágyadba
és bágyadtan
azt mondta

ez itt a vég
de tudod el
sem kezdődött még ...

nem akarod
újra hallani amikor
a falakat kaparod

segítsünk egymásnak
kit érdekel
ők mire várnak

akarom a jobbat
mert ennél egy holnap
csakis jobbat hozhat

együtt veled
kérlek ! hadd
fogjam a kezed

most kéne abbahagyni

2010-05-02T15:44:00.002+02:00

remegő kézzel
szaggató fejjel
fájó gyomorral
csikorgó fogakkal
várom érzem
nem érzem
fájlalom
nem tudom
a bőröm rothad
a lelkem fája korhad
haldokló testben
mosolyogva élem
a mindennapokat
számolva az üres pillanatokat
boldog vagyok
felkelek harcolok
feladom újrakezdem
fogd meg a kezem
engedj el
mennem kell ?
maradok
várok
türelmetlenül
míg a harag leül
kitisztul az egem
és letisztul bennem
minden
keresetlen
szó mondat hang
kong bennem a vészharang
mit érzek ?
nem értek
nem érzek
semmit sem
és mindent egyszerre
tiszta lapokat előre
kezdjük el újra
menjünk más útra
kétfelé
másfelé
gyere velem
segíts nekem
maradj távol
lehetsz bárhol
ne taszíts
ne közelíts
állunk
stagnálunk
várok félek
nem kérdezek
gyötröm magam
hallhatatlan szavam
issza a méreg
elnyel a sok féreg
boldog vagyok
halott vagyok
lent vagyok
fent vagyok
kell egy új út
nem hullámvasút
mit csinálok
merre állok
merre nézzek
megkereslek
megkérdezlek
számon kérlek
nem csinálok
semmit sem
csak csendben
várok
de mire várok ?

májusfa állítás

2010-05-01T00:33:00.002+02:00

a fiú állítsa fel a fát
a lány állítsa fel a f_szát

telefonálás

2010-04-23T20:32:00.002+02:00

indulj el azonnal
mert mi is most indulunk
mert ha most nem jössz le
nem leszel a barátunk

... mert nem szarunk be egy kis fára mászástól :)

2010-04-19T09:57:00.003+02:00

fel kell mászni
a legtetejére
hogy rátegyem a kezem
a fa legszebbjére
mert hát egyértelmű
hogy én azt akarom
ami a legszebb
legfinomabb legjobb

ahogy mászom
egyre magasabbra
a férgesét nézem
zöldellik potyogva
hullanak az almák
ahogy lehullhatok én is
a legmagasabbról lehet
a legnagyobbat esni

de a helyzet az hogy megér
ennyi kockázatot -
ha leesek hát majd
újra felmászok

random

2010-04-16T22:19:00.003+02:00

én most fizikailag vagyok rosszul, de lelkileg rendben,
egyszerűen képtelen egyeztetni a szívem és a testem.

stay the same

2010-04-12T00:28:00.003+02:00

mikor volt a
mi ? sose csak
én és te

tekintsünk vissza úgy
kétezer évvel
ezelőttre

galambok
hozták a piros
pecsétes leveleket

és a
válaszokat
kétkedve

és kétértelműen
firkantottam
a pergamenre

abban a tudatban
hogy nincs
következménye

és
sosem
lehet

ha lehazudjuk
a csillagok alól
az eget

és nincs
hatása rád
és nincsen

hatása
ugyanúgy
rám sem

hogy a biztos
megszokott
kerékvágásba

befészkeljük
egymást titkokat
elhallgatva

vagy azok
nélkül
mindegy is

mindkét rész
hazudik
mindegyik

egy vagyok
én és egy
vagy te

vagy vagyunk-e
felek és egészek ?
együtt se'

ez
mindig és sosem
változik

és az idő
csak egyre
telik

minden ugyanaz
és sosem
lesz másként

ha körmöm
használom
védvárként

te pedig
a némaságot
fegyverként

nem pókerben
all in bár
játék ez is

bírja az ideg
ha bírjuk
egy ideig

(egyet előre
lépek kettőt
meg hátra

ugyanazon a
vonalon táncolsz
te is hogy hátha)

majd ülünk
egymással
szemben

évek múlva ősz
hajjal mosolyogva
csendben

♥

2010-04-06T00:10:00.004+02:00

köszönöm
mindenkinek
aki elviseli a végét
tőlem, amikor
utálom a világ
minden egyes
pontját
azoknak, akik
akkor is fogják
a kezem
amikor
már nagyon
ostoba és
elkeseredett
vagyok
és a földön
fetrengek és
elmerülök
önsajnálatban
és megmondják
mit csináljak
mit másként
mit ne
és miért
vagy éppen
csendben tűrik
a sok kitörést
és kivárják
míg újra látom
sütni a napot
a fejem felett "

apocalypse, please

2010-04-05T12:54:00.004+02:00

ez nem lesz jobb
ma biztosan nem
ha jéghideg vízben
mosom a kezem
a nap se süt már
és üresen kong
az egész ház
a seprűt hiába hozom
hogy majd szorgalmasan
kitakarítom
és benne a szobák
az a kevés is
amiben lakom
a Valamit várja
és beszürkült az ég
sírásra görbül a szája
áll az értetlenség
a hervadt tavasz előtt
amikor a gonosz
felhő eljött
és betakarta a fejem
legtetejét
hát mit csináljak
még (kérdőjel)

rest in pieces

2010-03-31T11:45:00.004+02:00

naftalinszag
leesett körmök
kormos ég
hajcsomók a földön
rothadó virágok
üveges szemek
hetes állattetemek
élettelen kezek
fekete-fehér világ
porcelános bőr
mindenki szép lassan
egyesével
tömegével
tömeges
együttlétben
magányos
semmittevésben
tömeges
magányban
egymásra
borulva
alszik
örök
álmában
kifagyott
belőlem
az együttérzés
és vele
minden
érzés
és
csak
üresen
nézem őket
ahogy
az elszáradt
szíveken
lépkedek
(tűsarokkal)

shut your mouth, just cut the bullshit

2010-03-30T22:59:00.003+02:00

nem kell menni
kurvának,
szopat az élet
eleget.
logika ?
mi az ?
érzelmek ?
sok lesz,
túl sok belőlük,
elég,
kitépem magamból,
kitépem
belőled,
kiszaladunk
a világból,
kopogva
az ürességtől,
a másik !
Te meg
tegyél tönkre,
vele,
nélküle,
helyette,
de nekem,
Ő
legyen itt,
de egészben,
és nem
összetörve !
ne így,
ugyanolyan szarul,
mennyit kell
még tenni ?
biztosan
megérdemeljük
valahol.
ülj le mellém,
sírjunk együtt,
üresen
meredve
magunk elé,
nem is kell
szólnunk,
egy árva szót
sem;
tényleg semmit,
nincsen baj,
én szeretlek,
így, jobban,
még rosszabbul,
ha ez itt a legalja,
akkor csak feljebb van.
mindig foglak,
minden áron,
gyűjtsd
a borravalót.

harminchárom.